Bringing Up Baby

Kinky love
Kinky I'm mad about you
Kinky love
I need you so bad
I need you kinky love
Kinky you're all that I've been thinking of
Kinky take me inside and let the honey slide
I need you kinky love


Good to me
Kinky do all the things you should to me
Wake up I'm nervous
Sleep inside of me
Open your gates and let the river free
Oh kinky take me inside and let the honey slide
I need you kinky love

Late at night
In my bed as I lie here
Somewhere in limbo land
Half awake half asleep
Halfway somewhere else
I know I should be sleeping
But how can I close my eyes
When you know I understand you're mad(? )
And you've got to have your kinky love


I know I should be sleeping
But how can I close my eyes
When you know I understand you're mad(? )
And you've got to have your kinky love
Kinky I'm mad about you
Kinky love I need you so bad
I need you kinky love
Kinky you're all that I've been thinking of
Kinky take me inside
And let the honey slide
I need you kinky love
Oh kinky take me inside
And let the honey slide
I need you kinky love

(eredetileg: Nancy Sinatra)

Nem nagyon szoktam mai magyar bandákról posztolni. Egyrészt, mert – nagyon helyesen – megteszi ezt sok más blog helyettem, másrészt meg, mert csak ritkán találok igazán kedvemre valót. A Roles & Rules-ról sem terveztem volna írni, ha nem veszem észre magamon, hogy milyen gyakran is teszem be a bemutatkozó demójukat a lejátszóba.

Roles & Rules – A hétköznapok útvesztői (demo 2012)

Lehet-e vajon hűsítő válogatást készíteni? Én mindenesetre megpróbálkoztam vele. Szellős harmóniák, hűvösen csilingelő gitárok, vízpermetszerű torzítás, árnyas erdők susogását idéző női hangok: egy légkondicionált mixtape.

08 Tribbles - Liberty 5-3000

Alaposan végig kell szkennelni a memóriát, ha jelentős ausztrál előadókat akarunk említeni. AC/DC, Nick Cave, Kylie Minogue, vagy a Dead Can Dance szebbik fele, Lisa Gerrard juthat eszünkbe elsőnek… A blog címkéit elnézve, nekem még ennyit sem sikerült idáig. Ezt igyekszem most pótolni az Even As We Speak megemlítésével. Mondjuk, nekik is az angol Sarah Records védőszárnyai kellettek ahhoz, hogy szélesebb körben ismertté váljanak…

Személyes jelentőséggel bír számomra a most bemutatandó lemez. Ez jelentette nekem ugyanis a modern kor végérvényes beköszöntét. Valamikor 2002 táján láttam meg az egyik zenetévén a Raveonettes első klipjét, és le lettem nyűgözve. Egyszerű kis dal volt, de húzós, és legfőképpen zajos, szóval, mindaz, amit a shoegazer-korszak lecsengése óta oly nagyon hiányoltam. Másnap az akkori munkahelyem (az akkori normáknak megfelelő) normális internetkapcsolatának hála, le is töltöttem a dalt. (Az egész lemezhez nem volt elég idő és türelem, így azt nem sokkal később CD-formátumban szereztem be). Ennyi. Nem kellett hónapokig sóvárogni a tv-ben látott zenekar után, hogy egyszer talán valami véletlen folytán sikerül beszerezni a hanganyagukat, elég csak egy-két kattintás, és meg is érkeztünk Kánaánba…

Mindennek ellenére nem lettem Raveonettes-rajongó. Olykor-olykor belehallgatok az éppen aktuális lemezükbe, még találok is néha kedvemre való számokat, de ez a futószalag-profizmus, amivel mindenféle csavarok és meglepetések nélkül gyűrik az ipart, már nem az én kávéházam.

The Raveonettes - Whip It On (2002)