Bringing Up Baby

Új rovatot indítok, sej! Terveim szerint havi rendszerességgel jelentkeznék a hallgatnivalók mellé egy kis olvasnivalóval is. Egyfajta sajtótörténeti áttekintés gyanánt bemutatnám, hogy miket is olvastam én anno, amikor még nem állt rendelkezésre a mindenttudó internet. Érdekes módon a fanzine-ek világa jobban dokumentált a világhálón, mint az „overground” sajtótermékeké. (Ez itt – 1 2 – két punk fanzine gyűjtőoldal a világ minden tájáról, a magyar vonatkozásokat az EPA, a Fanzine blog, vagy a korán abbamaradt Zine Gyűjtemény oldalán kell keresni. Szerkesztőségi felhívás! Ha esetleg valaki C86-os fanzine-ekre bukkanna valahol, az ne habozzon megosztani velem, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt az igen termékeny szubkultúrát még senki nem találta érdemesnek az archiválásra…)

Naszóvalakkor… Itt van augusztus, és mi mással is kezdhetném, mint egy újdonságokat tartalmazó válogatással. Persze, az újdonság itt csak számomra jelent újdonságot, hiszen itt van például a Poastal 1995-ből, akiknek lemezre vett munkásságuk egyharmadát sikerül is bemutatnom ezzel a dallal. De a fő ok – a headline – a Ringo Deathstarr kedvcsinálója a szeptemberre előirányzott új nagylemezhez. Ez olyannyira sikerült nekik, hogy tűkön ülve várom a megjelenést. Vádolhatják őket irigyeik autotune használatával, meg ilyen-olyan stúdióbűvészkedéssel, de ez akkor is kurrrvajól szól…

Képzeljük magunk elé ezt az abszolút fiktív jelenetet: Stephen Pastel valamikor a kilencvenes évek legelején megjelenik cserediákként egy amerikai egyetem koleszában hóna alatt a legtutibb szigetországi poplemezekkel és nagy erőkkel kezdi átnevelni a szüleik béna amerikai rockzenéjén nevelkedett szobatársait. Ez persze nem sikerül neki száz százalékosan, sőt még az is előfordul, hogy a közösen alakított zenekarukban több a tiszta énekhang, mint a fals. Na, szóval, valahogy így képzelem én a Ropers megalakulását.

The Ropers – s/t EP (1994)

Akik rendszeresen olvassák firkálmányaimat, azok tudhatják, hogy igyekszem változatossá tenni a témaválasztást, és egy karcosabb zenét többnyire egy szelídebb szokott követni, de most kénytelen vagyok megtörni a sormintát. Ugyanis a napokban eléggé beleszerelmesedtem a Lebenden Totenbe. Nem gondoltam volna, hogy a noise-punk okozhat még nekem meglepetést, mivel ott többnyire elegendő, ha hűen követik a Discharge/Disorder/Confuse által kijelölt ösvényt mondván abból nagy baj nem lehet.

Az egyik legeslegjobb punkblog, a Terminal Escape posztolta a minap az I Hate This! másfélperces(!) EP-jét, majd keserűen megjegyezte, hogy a borító ígérete ellenére nem tartalmazza a demójukat. Na, nekem meg pont az volt meg tőlük, ezért a teljességre törekvés igényével most közzé is teszem. Sőt, időközben még a dalszövegeket is sikerült begyűjtenem, így azt is csatoltam.

Szóval. Stílszerűen: tömören. Az I Hate This! New Jersey-ből. Két split, egy kislemez. Ultragyors, arcodba-bele-hardcore minden idők legdühösebb énekesnőjével. Denise nem tud ennél hangosabban üvölteni.

I Hate This! - demo 2007