Alaposan végig kell szkennelni a memóriát, ha jelentős ausztrál előadókat akarunk említeni. AC/DC, Nick Cave, Kylie Minogue, vagy a Dead Can Dance szebbik fele, Lisa Gerrard juthat eszünkbe elsőnek… A blog címkéit elnézve, nekem még ennyit sem sikerült idáig. Ezt igyekszem most pótolni az Even As We Speak megemlítésével. Mondjuk, nekik is az angol Sarah Records védőszárnyai kellettek ahhoz, hogy szélesebb körben ismertté váljanak…
Sőt, megvolt bennük az a plusz is, amitől igazán nagy zenekar lehettek volna. Artisztikusak voltak, mint a honfitárs Go-Betweens, csuklóból slágeresek, mint a kései Primitives, nem riadtak vissza a táncolható elektronikus ütemektől sem, s jól állt nekik az akusztikus hangzás épp úgy, mint a kissé fuzz-os. Igen ám, de szerettek ők kísérletezni is: kis hangjátékokat, versecskéket illesztettek a számok közé, a szövegek meg olykor túlságosan művészire sikeredtek.
1986-tól gyártották éveken át a kislemezeket, majd 1993-ban egyfajta retrospektív jelleggel megjelent az egyetlen nagylemezük is. (A kislemezek gyűjteményes kiadása – stílszerűen - A Three Minute Song is One Minute Too Long címet viseli. Diszkográfia.)
Even As We Speak - Feral Pop Frenzy (1993)
Utolsó kommentek