Bringing Up Baby

It's when we find the sound we're after
The record seemed to skip and the singles way too short
The speakers pounding out the songs we'd love to do without
So I'll drag it down until it burns and you can practice taking turns

They don't hear it
They don't feel it
They can't see it
Turn it up
They don't hear it
They don't feel it
They can't see it
Turn it up
They can't hear it
Turn it up
They can't hear it
Turn it up

You keep talking out of tune boy
And money's still too tight
And the set was way too short
It seems we're finding out the creeps we'd like to do without
And they'll drag us down until it burns and we'll be counting lessons learned

They don't hear it
They don't feel it
They can't see it
Turn it up
They don't hear it
They don't feel it
They can't see it
Turn it up
They don't hear it
They don't feel it
They can't see it
Turn it up
They don't hear it
They don't feel it
They can't see it
Turn it up
They don't hear it
They don't feel it
They can't see it
Turn it up

Lifetime - Jersey's Best Dancers (1997)

Lehet, hogy nem leszek túl népszerű a következő kijelentésemmel, de enyhén szólva is herótom van már az olyan  stílusmeghatározó jelzőktől, mint ’fuzz’, ’garage’, ’psych’, ’surf’, ’beach’, ’lo-fi’, illetve ezek bármilyen számú permutációi. Ugyanis, tapasztalatom szerint, ezek legtöbbször csupán annyit takarnak, hogy a delikvensek megpróbálnak Ramones- és/vagy Beach Boys-számokat írni – ötlettelenül és erőszakoltan szar hangzással…

Szóval, azt mondom inkább, hogy félre a süket dumával, mert itt van például a Summer Schatzies új négyszámos EP-je, ami szimplán csak egy jó gitárpop-lemez – tele emlékezetes dalokkal. Amúgy ká-ká-európai módra borongósan. Mert másképp hogy is lehetne hiteles, ugye?

Summer Schatzies - Take Me To Bohemia EP (2012) (bandcamp)

Életem egyik első nagy koncertélménye volt a Miranda Sex Garden ’94-es Petőfi csarnokbeli fellépése. Álltam a tömeg közepén, a gitárok vészjóslóan zúgtak-búgtak-sivítottak, az énekesnő (Katharine Blake) a magas cé környékén kalandozott, a dobos már vállból indította a hangszerére mért csapásokat, a hegedűslány megszállottan tépi a húrokat, s ehhez jött még a stroboszkóp… Először tapasztalhattam meg, hogy milyen az, amikor „leviszi az ember fejét a zene”…

Akkoriban nagyvonalúan soroltam őket a zajos popzene képviselői közé, ami nem is csoda, hiszen a 90-es évek elején nem igazán rúghatott labdába senki, akinél nem volt felfedezhető egy kis cipőbámulós behatás. Mai fejjel már azért differenciáltabban látom a kérdést. Annyi biztos, hogy elég fura szerzetek voltak. Három lány középkori madrigálokat énekel zenei kíséret nélkül. Majd zenekarrá bővülnek, s koncepciójukban a dark wave, a poszt-punk és a dreampop stílusjegyei keverednek a klasszikus zenével, a népzenével és a nagyvárosi sanzonokkal (wiki). Mintha a Dead Can Dance-t a Jesus And Mary Chain kísérné, a szövegeket meg Bertolt Brecht írná…

Miranda Sex Garden - Sunshine EP (1993)

Akár a Sonic Youth inspirálta a zenekar névadását, akár nem, a Mary Christ-nak hamar sikerült belopnia magát a szívembe. Mintha a celofánba burkolt Liliput játszana. Vagy a szomszédból átszűrődő házibulit hallgatnám. Sőt, legyen inkább Neo Boys, mivel mégiscsak amerikaiak. Ennek megfelelően az öndefiníciójukban ott szerepel a grunge kitétel is, ami azért, valljuk meg, mindenhol máshol cikinek számít már úgy nagyjából 1992 óta. De ezt még elnézem nekik. Az év eleji demójukat a nyáron követte a debütáló EP.

Mary Christ - demo 2012 (bandcamp)

A Slits tizenéves csitrijei nem 1977-ben alapítanak együttest, hanem, mondjuk, tíz évvel később, miután belefáradtak a sok Cocteau Twins- és Dolly Mixture-hallgatásba, azonban a 4AD-nél felvett demófelvételüket valami különös oknál fogva 25 évre időkapszulába zárják, s csak 2012-ben nyitják ki. Na, valami ilyesféleképpen szól a Keebo. Kábé. (Azért is voltam kénytelen az „alternatív történelem” eszközéhez folyamodni, mert nagyjából annyi az összes infóm a zenekarról, hogy London, Anglia… Fellelhető felvételeik meg elférnek egy soundcloud-oldalon).