Bringing Up Baby

Cupide, injuste, égoiste, intolérant et violent, l’Homme est méprisable. Rejetant toute harmonie, avec lui la paix est utopie.

L’Homme pourrait se nuancer en luttant contre ses instincts et ses pulsions malsaines, mais… faudrait-il encore qu’il le veuille!

Ni fatalistes, ni utopistes, la paix qui est en nous, dans nos actes et nos pensées ne cherche qu’ á s’épanouir. Etre profondément non-violent, c’est le dialogue recherché, la différence accepté, la personne respectée.

La revolte ne peut se reduire aux choses qui pourraient changer.

Nous ne croyons pas en la paix universelle et voulue, mais notre révolte reste intacte car nous ne pouvons accepter les violences absurdées de ce monde.

Pariapunk / Final Blast – split (demos, 1985-87)

Az internetes éra egyik hátulütője, hogy szinte teljesen eltűnőben van a papírformátumú koncertplakátok és –flyerek színes világa. Persze, értem én, hogy a világháló segítségével sokkal egyszerűbb (és olcsóbb!) az információk terjesztése, meg amúgy is számítógépen készülnek a plakáthoz a grafikák, de akkor is… Az, hogy „kép mentése más néven” az mégsem okoz akkora örömet, mint kézzel lekapirgálni a házfalról a plakátot, vagy zsebbe gyűrni egy szórakozóhelyen azt az ígéretesnek tűnő koncertet hirdető kis cetlit.

Bezzeg a régi szép időkben...

Na, de mindegy is, hiszen most én is digitalizált formában prezentálok egy csokornyi flyert. Egy részét a már korábban is említett 1980-as NME-kből szkenneltem, van néhány, amit a mindenféle apró cetliknek, fecniknek fenntartott fiókomból bogarásztam elő, lehetőleg olyanokat, amin személyesen is részt vettem. Valamint két klasszikus darab a nyolcvanas évekből, ezeket a múlt hónapban sajnálatos módon elhunyt Lehoczki Karcsi barátom ajándékozta még nekem nagylelkűen.

Cikkpakk 04.

A koncertlemezeknek az lenne, ugye, az értelme, hogy a zenekart jó időben, a legjobb formájában örökítse meg, a repertoár tökéletesre csiszolt, a hangulat spontán, mégis jól szabott. Nem is szokott ez gyakran összejönni, kevés példát tudnék felsorolni: ami hirtelen eszembe jut, az a Ramones It’s Alive-ja, meg a 101 a Depeche Mode-tól.

Ezért is lehet furcsa, hogy a Bauhaus 1998-as reunion-koncertje ennyire jól szól. Az ilyen újjáalakulós bulik elsősorban a nosztalgiáról, no meg a pénzről szólnak, de ez esetben, úgy érzem, sikerült rögzíteni a zenekar esszenciáját. Meg, hát, egy-két korábban látott videókliptől eltekintve, ez volt a beavattatásom a Bauhaus világába. Amelynek, a nevükkel ellentétben, nem sok köze van a századeleji izmusokhoz. Sokkal inkább az olcsó ponyvaregények, béna horrormozik és régi noir-filmek világa ez. Misfits angol művészlelkeknek. Joy Division a vérkomolyság nélkül. Bowie és Marc Bolan feketébe öltözve, allűröktől mentesen.

Bauhaus - Gotham (live) (1999)

Na, tessék, már megint! Esküszöm, nem akarok én senkit se traktálni folyton-folyvást a Veronica Falls-szal, de ezek a fiúk/lányok megint előálltak egy klipes számmal, amit már az első hallgatás után sem bírtam kiverni a fejemből. Ráadásul, - nagy örömömre - jól hallhatóan kevesebb már a Brontë-t és Byront idéző spleenes atmoszféra, sokkal inkább a nyolcvanas évek (C86, Sarah Records) bájos romlatlansága érezhető ki belőle. Az új lemezt jövő év elejére ígérik, a címe Waiting For Something To Happen lesz. Of course I’m waiting…

Hallgatom az Opozición egyetlen EP-jét és lelki szemeim előtt már látom is a jelenetet, amint pár loncsos hajú crustie – természetesen, kutyával – összetalálkozik néhány borzas fejű, kötöttpulcsis zeneakadémistával, majd pár ital mellett éjszakába nyúló eszmecserébe kezdenek zenéről, politikáról, művészetekről. Mire hajnalodik, már zenekart is alapítottak. (Hátrányosabb helyzetű országokban megesik az ilyesmi…)

Mert csakis így fordulhat elő, hogy a hótegyszerű anarcho-punk- és crust-dübörgés ilyen mérnöki precizitással van feszesen egyben tartva, s akkor még a meghökkentő kiállásokat és a hol freejazzes, hol édesbús szaxofonbetéteket nem is említettem.

Valójában egy kolumbiai punk all star-társulásról volt itten szó, a rend kedvéért az exbandák névsora: Polikarpa y sus Viciosas, Kontra-Orden, Frente Urbano, Skartel… Sajnos, a dobosuk halála az együttes végét is jelentette.

Opozición - Ruido Insurgente EP (2004)