Hallgatom az Opozición egyetlen EP-jét és lelki szemeim előtt már látom is a jelenetet, amint pár loncsos hajú crustie – természetesen, kutyával – összetalálkozik néhány borzas fejű, kötöttpulcsis zeneakadémistával, majd pár ital mellett éjszakába nyúló eszmecserébe kezdenek zenéről, politikáról, művészetekről. Mire hajnalodik, már zenekart is alapítottak. (Hátrányosabb helyzetű országokban megesik az ilyesmi…)
Mert csakis így fordulhat elő, hogy a hótegyszerű anarcho-punk- és crust-dübörgés ilyen mérnöki precizitással van feszesen egyben tartva, s akkor még a meghökkentő kiállásokat és a hol freejazzes, hol édesbús szaxofonbetéteket nem is említettem.
Valójában egy kolumbiai punk all star-társulásról volt itten szó, a rend kedvéért az exbandák névsora: Polikarpa y sus Viciosas, Kontra-Orden, Frente Urbano, Skartel… Sajnos, a dobosuk halála az együttes végét is jelentette.
Opozición - Ruido Insurgente EP (2004)
Utolsó kommentek