A dicső Brit Birodalom régesrég atomjaira hullott, már jó ideje nem ők diktálják a tempót a zenében sem; azóta szépen csendben globalizálódgatunk, maláj grindcore-t hallgatunk, meg argentín shoegazereket, (én speciel tegnap este egy 50-es évekbeli zulu[!] válogatást), de még így három évtized után is, ha jófajta indiepopot akarunk hallani, akkor csakis a Brit-szigeteken érdemes keresgélni. Most például a londoni Colour Me Wednesday-nek sikerült mintegy kétszer 3 perc alatt lenyűgöznie. Most nyáron jelent meg a debütáló albumuk. Ha csak a bemutatkozó oldalukat olvastam volna el, már akkor a rajongójuk lettem volna, de előbb a két klipjüket néztem meg, s egyből szembesültem azzal a bosszantó problémával, hogy melyiket is csatoljam ide a bejegyzés alá. A francba is, itt van mindkettő!
Utolsó kommentek