Az okos politikusok, a milliomos rocksztárok meg egyéb versenyidióták mostanság újra csak megkísérlik megszüntetni az internetet, ami azért eléggé merész vállalásnak tűnik, így aztán megelégednének első körben a saját szájuk íze szerinti cenzúrázgatással is, ami ahhoz pont elég, hogy megkeserítse kissé a zeneblogger életét. De az élet nem állhat meg. Talán rímel is kicsit a kialakult helyzetre a következő zenekar neve: Asalto Al Parque Zoológico, azaz Támadás az állatkert ellen. (Wow! Micsoda név! Vajon honnan szedték?)
Az argentín fővárosról, Buenos Aires-ről eddig nem éppen a cipőbámulás jutott az eszünkbe, de az APZOO nagyon erősen azon van, hogy ez a nézőpont megváltozzon. Ugyan teljességgel egyértelműek a My Bloody Valentine-hatások, de sohasem zavaróan arcbamászóak, s ez a zajos popzenék mai poszt-poszt-világában már dicséretnek számít. A debütáló EP igazi ékköve azonban egy feldolgozás az Indochine nevezetű 80-as évekbeli francia szintipop-brigádtól… Szinte tökéletesen egybevág azon fantáziálásommal, hogy milyen lett volna, ha France Gallt, mondjuk, a Henry’s Dress kísérte volna.
Utolsó kommentek