A U2-ról posztolni? Há’ hülye vagyok én, hogy ilyen kommersz gigasztárokra pazaroljam az időmet? De ha egyszer szoktam hallgatni őket – még ha nem is túl gyakran és akkor sem orrba-szájba... Most megint épp eszembe jutottak. A nyolcvanas évekbeli dolgaik, szerintem, – minden modoroskodásuk és hippi pózaik ellenére – még bőven vállalhatóak. És nekik is sikerült az, amiről egyszer már értekeztem: a tökéletes koncertlemez. Vagyis, a zenekart (a mondanivalót, a hangulatot, a repertoárt) a legjobb passzban megörökíteni az utókor számára.
U2 - Under A Blood Red Sky (1983)
Utolsó kommentek