A koncertlemezeknek az lenne, ugye, az értelme, hogy a zenekart jó időben, a legjobb formájában örökítse meg, a repertoár tökéletesre csiszolt, a hangulat spontán, mégis jól szabott. Nem is szokott ez gyakran összejönni, kevés példát tudnék felsorolni: ami hirtelen eszembe jut, az a Ramones It’s Alive-ja, meg a 101 a Depeche Mode-tól.
Ezért is lehet furcsa, hogy a Bauhaus 1998-as reunion-koncertje ennyire jól szól. Az ilyen újjáalakulós bulik elsősorban a nosztalgiáról, no meg a pénzről szólnak, de ez esetben, úgy érzem, sikerült rögzíteni a zenekar esszenciáját. Meg, hát, egy-két korábban látott videókliptől eltekintve, ez volt a beavattatásom a Bauhaus világába. Amelynek, a nevükkel ellentétben, nem sok köze van a századeleji izmusokhoz. Sokkal inkább az olcsó ponyvaregények, béna horrormozik és régi noir-filmek világa ez. Misfits angol művészlelkeknek. Joy Division a vérkomolyság nélkül. Bowie és Marc Bolan feketébe öltözve, allűröktől mentesen.
Bauhaus - Gotham (live) (1999)
Utolsó kommentek