Nem is tudom, talán öregszem, és az agylágyulás első jelei mutatkoznak rajtam, de egyre fogékonyabb vagyok a noise-grind (vagy grindnoise?) névvel illetett zenei próbálkozásokra. Nem azt mondom, hogy fanatikus rajongó lettem, csak épp akadnak már olyan hangulataim, amikor ez a stílus tűnik a legadekvátabb választásnak. Itt van például ez a másfél perces(!) kislemez a Sissy Spacek nevét viselő formációtól: épp ideális hosszúságú az agyzsibbasztáshoz...
Ő Sissy Spacek, de nem hiszem, hogy szereti a noisegrindot
Sissy Spacek - Vanishing Point 7" (2011)
Utolsó kommentek