Csak csóválom a fejem, ha egy mostani zenekarnál azt a kitételt olvasom, hogy „77-es punk”. Mi a fenéért akar manapság egy fiatal együttes ilyen retro zenét játszani, amikor már maguk az 1977-ben indult zenekarok is egy-két év elteltével lezártnak tekintették ezt a korszakot? És, valljuk be, a rock ’n’ roll sablonok variálgatásából nem sok izgalmas dolog született azokban az időkben. Pistols, Clash, Buzzcocks, Adverts, meg még néhány név, meg pár jól eltalált nóta (ajánlott válogatás: a négylemezes No Thanks! - The 70s Punk Rebellion), és máris lehet szintet lépni, jöhet a postpunk, a new wave, a hardcore, akármi, csak a progresszivitás jegyeit fel lehessen fedezni benne.
Mondom mindezt úgy, hogy a fentebb névvel is említett zenekarok mind korszakos jelentőségűek az életemben, majdhogynem a szívem csücskei. Illetve, kiegészíteném még egy névvel, amely talán nem számít oly evidensnek: The Avengers.
Ez a san franciscói illetőségű zenekar 1977 és 79 között működött, s fennállása során gyakorlatilag el sem hagyta az USA nyugati partvidékét. Ezen idő alatt mindössze két EP-t tudtak összehozni. Az énekesnő, Penelope Houston (még mindig jól néz ki, btw…) azonban buzgón őrködik az Avengers öröksége fölött, s az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag az összes fellelhető felvételüket megjelentette ilyen-olyan formában. Időről időre még koncertezésre is vetemednek.
Ask not what you can do for your country, what’s your country’s been doin’ to you!
Utolsó kommentek