Annyi új zene zúdult rám mostanság, amit közkinccsé kell tennem, hogy szokatlan módon ismét csak a válogatás jó bejáratott formájához kell folyamodnom. Fele-fele arányban szerepelnek tavalyról kimaradt lemezek és az idei újdonságok.

Végre összegyűjtötték egy albumra a The Sarah Silverman Programban elhangzó dalokat, amely így ékesen bizonyítja, hogy Sarah pompás karriert futhatott volna be az undergroundban, bár tény, hogy a hogy a hollywoodi komikusi pálya valamivel jobban fizet. A Reina Republicana arról tesz tanúságot, hogy nem csak a Las Robertas van talpon a (costa ricai) vidéken, s lám, közösen adtak ki kislemezt... Az év lemeze címre viszont a Ringo Deathstarr nyújtotta be eddig a legígéretesebb pályázatot. Sokat kellett várni első albumukra, de megérte. A Still Corners törékeny kis dreampopjára meg egyelőre nem nagyon találok szavakat vagy analógiákat, s ez mindenképpen csak jót jelenthet. Jelentkezett a Dum Dum Girls is egy négyszámos EP-vel – rajta egy meglepően jól sikerült Smiths-feldolgozással. Zárásként Walter Schreifels feszül neki két NYHC-klasszikusnak, ami a Revelation kiadó Past Present című jubileumi kiadványára készült. Aki ismeri a szólólemezén szereplő Agnostic Front- és Civ-feldolgozásokat, az tudja, mire számíthat.

I Always Never Cry (Mixtape No. 12)
01 Sarah Silverman - Doody Song
02 Reina Republicana - La Reina
03 Ringo Deathstarr - Do It Every Time
04 Still Corners - Wish
05 Dum Dum Girls - He Gets Me High
06 Walter Schreifels - Pushed Too Far / Friends Like You (Sick Of It All cover)