Azok, akik rendszeres látogatói az oldalnak, minden bizonnyal konstatálták már, hogy akarva-akaratlanul is két vezérfonala van e blognak: az egyik a szűnni nem akaró rajongás a női énekesekkel rendelkező együttesek iránt, a másik a megmagyarázhatatlan vonzódás a zajos gitárzenék iránt. Ez utóbbi lesz az aktuális válogatás témája. Azon belül is annak legszélsőségesebb formája: a feedback.

A feedback – legalábbis az én értelmezésem szerint – a gitárerősítő keltette gerjedő, sípoló, fülsüketítő zaj. Ezt többnyire a vájtabb fülű hangmérnökök ki szokták küszöbölni, hogy ne menjen a produkció élvezhetőségének rovására. Azonban előfordul, hogy a zenekar ezt a random jellegű gerjedést szándékoltan írja bele a zenébe egyfajta effektként vagy betétként felhasználva. Mivel jómagam nem vagyok gitáros, így sejtelmem sincs, hogy miként lehet ezt a véletlenszerűnek tűnő sípolást úgy előidézni, hogy az a későbbiekben (pl. koncerteken) reprodukálható legyen.

Íme tehát egy gyorstalpaló a gitár-feedback történetéről. Jimi Hendrixet lehagytam, mivel nála ez inkább csak a színpadi show részeként fordult elő, így a punkból kiutat kereső, kísérletező poszt-punk az első állomás. Majd a gitárt, a gitárhasználatot alapjaiban megreformáló Sonic Youth jön. Aztán a zajos popzene többféle megnyilvánulása: noisy pop vagy shoegazer – az elnevezések szabadon választhatóak. Zárásként meg egy példa arra, hogy a hardcore-ban is lehet kreatívan alkalmazni a feedbacket.

Feedback With Your Kiss (Mixtape No.9)
01 Gang Of Four - Anthrax
02 Sonic Youth - Silver Rocket
03 Henry's Dress - Definitely Nothing
04 The Jesus And Mary Chain - Upside Down
05 The Ecstasy Of St. Theresa - Absinth
06 Undertow - Thrown Back