Egy újabb zenekar, amelynek zsenialitásáról az istennek sem tudom meggyőzni barátaimat, ismerőseimet. A nevük Malaria! – szigorúan felkiáltójellel – és nyugat-berliniek voltak.
Talán a lélekromboló gimnáziumi német órák hatása volt, hogy jó ideig tartózkodással figyeltem a német nyelvterületről érkező zenéket, ám ahogy fokozatosan belemélyedtem, úgy nyűgözött le egyre jobban. És itt főképp a nyolcvanas évekről beszélek, azaz a Neue Deutsche Welléről. Szépen végigkövethető volt ugyanis, ahogy ezek a nyolcvanas évek eleji zenekarok visszataláltak a német kultúra 1933-ban elhagyott ösvényére. Luther és a reformáció szellemisége, Schiller és Goethe romantikus világképe, a századeleji izgalmas izmusok, a Weimari Köztársaság kulturális pezsgése: mind megtalálható volt náluk így vagy úgy.
A Malaria! még Mania D. néven kezdte. Ha eufémisztikusan akarok fogalmazni, akkor azt mondanám, bátor és kísérletező freejazz-t játszottak. Ha meg kegyetlenül őszinte, akkor hallgathatatlan káosznak írnám le. Az igazság valószínűleg – mint általában mindig – valahol középen van. A Malaria!-nál már megtalálták a helyes arányokat: képesek voltak dalformába sűríteni és közérthető, mégis eredeti módon megfogalmazni, hogy milyen érzés a hidegháború szívében, Nyugat-Berlinben létezni.
Legjobb dalaikat a Compiled 1981-1984 címmel megjelent válogatáson lehet meghallgatni. Ez tartalmazza a korai kislemezeiket, illetve az Emotion albumot.
Malaria! - How Do You Like My New Dog? 7" (1981)
Ez meg itt a legismertebb daluk egy remek koncertverzióban:
Utolsó kommentek