Tulajdonképpen elég lenne annyi kedvcsinálónak a következő muzsikához, hogy idemásolom a Flowers című szám refrénjét, hogy „We played for hours / Looking for the fucking flowers”, és ennyi. Nekem ugyanis elég volt ennyi ahhoz, hogy a Chug a szívembe lopja magát. Akit ennyivel nem győztem meg, annak további adalék, hogy Norma O’Malley a Look Blue Go Purple-ből az énekes-gitáros.
Mivel a zenekarról nem találtam megfelelő fotót, maradjunk a szimpla illusztrációnál...
Aztán sikerült begyűjtenem tőlük az alábbi EP-t, s mikor tovább kutattam, hogy milyen másik kiadványukat lenne még érdemes beszerezni, azt javasolták több helyen is, hogy ennyi bőven elég. Hiába karistoltak el egészen 1998-ig, maradandó dolgokat nem sikerült már létrehozniuk: állandó tagcserék, kiadóváltások szegélyezték pályafutásukat. A zenéjüket meg úgy tudnám legjobban körülírni, hogy kilencvenes évekbeli indie. És ebben benne van minden a twee-től a shoegazeren át egész az indie-rockig.
A Flowers című szerzeményt egyébként a nálunk Pete és kis Pete (The Adventures of Pete & Pete) néven ismert tv-sorozatból lehet ismerni, ami – sajnálatos módon – kimaradt anno az életemből. Halvány emlékeim vannak róla, de ezek csak arra korlátozódnak, hogy igen, volt egy ilyen sorozat is. Viszont, amikor mostanában nézegettem a youtube-on jeleneteket és egyéb összevágásokat belőle, az tűnt fel, hogy milyen jó érzékkel válogattak a soundtrackhez az alkotók a korszak ismeretlen zenekaraiból. Mint a főcímdal például.
Polaris - Hey Sandy (from the Adventures of Pete & Pete)
Utolsó kommentek