Bár sosem jártam a Szovjetunióban, én mindig egy nagyon szomorú helynek képzeltem. Amióta Janka Gyagileva dalait hallgatom, azóta ez az érzés tovább erősödött. Bár nem értem a szövegeket, (a google-fordító segítségével silabizáltam ki néhány számcímet), de így is átjön a mélyről jövő keserűség és a szabadságvágy.
Élettörténetéből regényt lehetne írni. De a kopipészt helyett inkább csak ajánlok néhány oldalt. Magyarul mindössze pár sort találtam róla Jegor Letov nekrológjában, s az angol nyelvű wiki-oldal se túl részletes, ez viszont egy hosszabb leírás az életéről (szintén angolul).
Mindössze három év jutott csak neki az alkotásra. Huszonnégy évesen a folyóból halászták ki a testét. Öngyilkosság? Baleset? Gyilkosság? Már sosem fog kiderülni. Így vagy úgy, de a Rendszer áldozata lett.
Rengeteg felvételt készített, de természetesen mind csak posztumusz jelenhetett meg. Egy-egy dalát több verzióban is rögzítették, így, aki akusztikus számokra vágyik az a Prodano! albumot hallgassa, aki ugyanezt zenekari kísérettel szeretné hallani, az a Deklassirovannuim Elementam lemezt válassza, koncertverziókért meg ott a Velikije Oktyábri (Nagy Októberek) névre keresztelt formációval felvett 1988-as Live at Kurgan. Ide azonban a Domoj-t linkelem, amin a posztcímadó dal is szerepel, az alábbi verzióban. (A cirill betűket nem ismerők számára: a kilences track).
Utolsó kommentek