Bringing Up Baby

Split Time Again!Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a Tragedy és a Totalitär közös produkcióját, akkor csak annyit mondanék: frappáns. Így kerek, ahogy van; se elvenni belőle, se hozzáadni nem kell semmit. Az a dob-basszus kezdés a No End In Sight elején meg mindig letaglóz.…

Költői kérdéssel kezdem: vajon miért van annyi női énekkel kísért melody-core zenekar Lengyelországban? És itt a melody-core elnevezésű címke nem pejoratív értelmű. Nem a szemellenzős Amerika-majmolást jelenti, nem a pofátlan Pennywise-nyúlást, nem a gördeszkázásról és a…

Nem is tudott gitározni. A gitárt is fordítva fogta, és ráfogta, hogy balkezes. Ezek a zseniális sorok vezetik be a kavicsegyszerűségű Pina nevet viselő zenekar halhatatlan slágerét. Több más, e blog posztjaiban szereplő magyar együtteshez hasonlóan róluk se tudok semmi…

A válogatásokkal – különösen a retrospektív jellegű, dokumentarista válogatásokkal, amelyek egy adott korszak vagy színtér jelentősebb szereplőit mutatnák be – mindig az a baj, hogy a témát egy kicsit is ismerő hallgató egyből rávágja, hogy melyik zenekarok…

Amikor először hallottam a csehszlovák Dybbuk zenéjét a következő mondatot jegyeztem fel magamnak sebtében. (Sebtében? Órákig fogalmaztam, hogy valamiképp kereknek tűnjön az a mondat…) „Ott van bennük a kései Slits mindenre nyitott zeneisége, a Kleenex/Liliput század…