Bringing Up Baby

Öncélú poszt következik. De alkalom van. Harmadik életévébe lép ugyanis most valamikor március közepe táján a blog. Nem gondoltam volna előzetesen, hogy ilyen kitartó leszek, ezért is az ünnepi hangulat, de mostanra már-már kötelező programpont lett az életemben, hogy időről…

Legyél erdő, hogy aztán akasztott emberről írjál számot? Hmmm... Hülyék ezek a rómaiak. Jelen esetben, mondjuk, pesarói illetőségű fiatalokról van szó, szóval, a félsziget azért stimmel. Mindenesetre Be Forest néven bőszen nekiálltak cipőbámulós dark wave-számokat írni…

Ezzel a csodaszép Popguns-dallal ünneplem, hogy a hangkártya beszerzésével és beszerelésével végre befejeződött a számítógépem felújítása és újra tudok zenét hallgatni. Hip-hip hurrá. Azonban ez csak egyik oka volt a posztok mostanság tapasztalható megritkulásának.…

Necces dolog a karácsonyi dal műfaja. Fennáll a veszély ugyanis, hogy a giccs, a modorosság vagy az üres pátosz irányába csúszik el a produkció. A Wedding Present azért is zseniális, mert még egy Elton John-nótával is képes csodákat művelni. Merry Noisy Christmas!  

Alaposan végig kell szkennelni a memóriát, ha jelentős ausztrál előadókat akarunk említeni. AC/DC, Nick Cave, Kylie Minogue, vagy a Dead Can Dance szebbik fele, Lisa Gerrard juthat eszünkbe elsőnek… A blog címkéit elnézve, nekem még ennyit sem sikerült idáig. Ezt igyekszem most…