Bringing Up Baby

Amikor a klasszikus finn hardcore hőskorából készült fotókat látok, akkor egyáltalán nincs az az érzésem, hogy ezek a srácok itt mekkora forradalmi hevületű lázadók, vagy milyen újító szellemiségű művészlelkek. Csupán egy csapat rosszgyereket látok. A szülők elmentek otthonról, előkerülnek a dugipiák, megtalálják apa pornógyűjteményét, jól berúgnak, majd anya hajlakkjával belövik a taréjokat, s aztán az utcán randalíroznak, miközben trágár dalokat üvöltöznek. És valahogy mégis zseniális dolgokat sikerült nekik összehozni.

Kissé megkésve ugyan, de sikerült mostanság egy új nevet felvésnem magamnak a Kötelező Finn Klasszikusok listájára, s ez pedig a Mellakka. Két EP ugyan az egész 84-85-ből (gyűjteményes összkiadás 2004-ben), de bőven megéri. Már-már azt is mondhatnám, hogy fülbemászó...

Mellakka - Ei... EP (1984)

Tudta-e Ön? – rovatunkban arra az elhanyagolt (és igazából tök jelentéktelen) tényre hívnánk fel a figyelmet, hogy Snoopy kutya a Daisy Hill Puppy Farmról származik. És azt vajon tudta-e, hogy Izland legjobb noisy-pop zenekara is ezt a nevet választotta magának? Na, ugye...

Ha nem tudnám, hogy ők is a nyolcvanas évek vége felé működtek, akkor bátran elemezgetném a különféle Jesus & Mary Chain-, Spacemen 3-, Telescopes-, vagy Loop-hatásokat, azonban így el kell fogadnom, hogy akkoriban a reykjaviki levegőben is ott volt az a valami, ami a fiatalokat a torzítópedálok kényszeres használatára késztette. Mindössze két négyszámos EP az össztermésük, ebből az évek során sikerült is összeguberálnom már 6 számot. Íme a második EP. Meg az elsőről egy remek Blondie-feldolgozás.

Daisy Hill Puppy Farm - Spray Can 12" (1989)

Öncélú poszt következik. De alkalom van. Harmadik életévébe lép ugyanis most valamikor március közepe táján a blog. Nem gondoltam volna előzetesen, hogy ilyen kitartó leszek, ezért is az ünnepi hangulat, de mostanra már-már kötelező programpont lett az életemben, hogy időről időre közhírré tegyem zenével kapcsolatos agymenéseimet.

Szóval, itt egy válogatás, ami egyfajta definicióját adja annak, hogy mit is gondolok én úgy általában a könnyűzenéről. (A hangsúly itt erősen a könnyűn van, a hardcore-punk territóriuma is megérne egy ilyen posztot...) Kedvenc dalok a kedvenc előadóktól. Gitárok minden mennyiségben. Értelem és érzelem. Bolondos dallamok. Szobában táncolás ezerrel.

(Illusztrációnak meg Minden Idők Két Legnagyszerűbb Kimje – EGY képen!)

Birthday Mixtape

01 McCarthy - Red Sleeping Beauty
02 New Order - The Village
03 Shop Assistants - Safety Net
04 My Bloody Valentine - Sueisfine
05 Pixies - I Bleed (Demo)
06 Talulah Gosh - Spearmint Head
07 The Wedding Present - You Can't Moan, Can You?
08 Sonic Youth - Stereo Sanctity
09 The Primitives - She Don't Need You
10 The Jam - Going Underground
11 The Smiths - You Just Haven't Earned It Yet, Baby
12 The Ecstasy of Saint Theresa - Fluidum

Próbálom nem elhanyagolni az újságos rovatomat, de az igazat megvallva, ebben leginkább a lustaság az ellenfelem... Ideje volna már egy új adagnyi cikket bedigitalizálni, de erősen kell keresnem belül az elhivatottságot és energiát, hogy nekiálljak kipakolni a szekrényeimet az archiválásra szánt olvasnivalók céljából, s a nap további részét pedig a szkennelésre szánni. Eddig ez még nem sikerült. De, ami késik, nem múlik... Addig is egy újabb eresztés a „maradékból”...

Cikkpakk 05

Orange Juice (NME, 1980. okt)
Dead Kennedys-fordítások (Magyar Taraj, 2001)
Gecizők (Volt, 1993)
Happy Mondays (Polip, 1991)
Kristin Hersh (Magyar Narancs, 1994. jan)
Transvision Vamp (Musik Express/Sounds, 1989)

Most akkor jó dolog a retro, avagy elvetendő? Fene tudja... Személy szerint nekem feláll a szőr a hátamon, ha ezeréves rock’n’roll-sémákat, vagy sehová sem haladó metálszólókat hallok, ugyanakkor meg elfátyolosodik a tekintetem a korai Jesus And Mary Chaint idéző feedback-sípolástól és fülig ér a szám a Smiths-másoló gitárcsilingeléstől. Szóval... Nem tudom.

Itt van például ez a mostani anarcho-punk/goth (anarcho-goth?) reneszánsz, s noha minden egyes hangjában tetten érhető a nyolcvanas évek, valahogy mégis szívesen hallgatom őket. Szemléltetésnek a Moral Hex-et választottam, demójukat itt lehet tanulmányozni. Aki viszont egy átfogóbb képre kíváncsi, annak ajánlom ezt a kétrészes válogatást (első és második rész).