Bringing Up Baby

Go!
is the foundation of hardcore
but for me it means so much more
Go!
it can signify a chorus or a fast part, too
a sing along with my friends or a heavy breakdown

let's fucking Go!!!

so c'mon man, don't be ashamed
screaming "Go!" is not a game
and for all the bands who don't say it
you are so fucking lame

1-2-3 Go!
next time you are at a show
and the crucial moment arrives
point your finger and shout Go!
the word Go! is for everyone
and to say it is so much fun
but the emo kids hate it
next time you are at a show
and the crucial moment arrives
point your finger and shout Go!

Spazz - Crush Kill Destroy (1999)

Nyáron hazánkba érkezik a My Bloody Valentine, új lemezt adott ki a Medicine, újjáalakult a Loop, s jövő héten is kinéz egy jó kis cipőbámulós este a Whirrnek köszönhetően, mind-mind nagyszerű hír, engem mégsem inspirált egyik sem, hogy posztírásba fogjak. Igazából zenét is alig hallgattam az elmúlt napokban, hetekben. Nem tudom, talán zenetúladagolásom van... Van ilyen egyáltalán? Mi lehet ennek az ellenszere? Ma, mondjuk, hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem Joanna Gruesome-videókat nézni. Már ez is haladás. A cardiffi fiatalok pont ideális választásnak tűnnek. Jellemzésükhöz ahelyett, hogy méltatlanul elfeledett zenekarok neveit kezdeném sorolni, itt a saját, köntörfalazás nélküli deklarációjuk a bandcamp-oldalukról: we’re not fucking twee...

Újság? Nem... Ezúttal kivételesen könyvek. Az utóbbi időben ipari mennyiségben kezdtem gyűjtögetni az e-könyveket, s hébe-hóba még zenei vonatkozású kiadványokba is belefutok. Ezekből prezentálnék egy adagot. Bevallom, nálam egyelőre még csak az elolvasandók hosszú listáját gyarapítják, így hát szívesen fogadok mindenféle véleményt a művekkel kapcsolatban.

Van itt egy Cure-történet, Kristin Hersh (Throwing Muses) egyik önéletírása, Tracey Thorn (Marine Girls, Everything But The Girl) visszaemlékezései, valamint a Joy Division sztorija két nézőpontból. Az egyik Ian Curtis özvegyétől, ez alapján készült a Control c. film, a másik Peter Hook szemszögéből.

Cikkpakk 06

Deborah Curtis: Touching From A Distance
Jeff Apter: Never Enough. The Story Of The Cure
Kristin Hersh: Rat Girl
Tracey Thorn: Bedsit Disco Queen
Peter Hook: Unknown Pleasures. Inside Joy Division

Kissé óvatosabban közelítek már a tavaszváró posztokhoz, ezért jöjjön inkább biztonsági kűrként egy „padlássöprés”. Megint szemezgettem egyet a nagy gyűjtőmappámban: dalok, amik évek óta hevernek egymagukban. A válogatási elv akaratlanul is a csalóka névválasztás lett. Egyik zenekar sem olyan zenét játszik, mint amilyenre a neve utal. Az Arrogants nem arrogáns punkprédikátorok társulása. Az 1000 Violins-ben nemhogy ezer, de egyetlen darab hegedű sem kap szerepet. A Jane Pow nem egy szende énekeslányt takar, hanem egy csapat rosszul öltözött pasit, és így tovább. Az összkép viszont tagadhatatlanul tavaszi.

Mixtape No.37

01 Murder Beach - I Could Be Sleeping
02 1000 Violins - If I Were a Bullet (Then For Sure I'd Find a Way to Your Heart)
03 Blübird - Global Warming
04 Jane Pow - Good Morning
05 Havana Guns - She Always Goes Down
06 The Arrogants - You Trip Me Up (The Jesus And Mary Chain cover)

A Best Friends Forever zenéje pont olyan, mint amilyet az alábbi kép sugall. Sőt, még olyanabb. Mintha egy pizsamapartin ágyon ugrándozó tinilányok énekelnének dezodoros flakonba olyan dalokat, amiket csak és kizárólag dezodoros flakonba éneklő pizsamás lányok tudnak. Az analógiaként felhozható All Girl Summer Fun Band neve egyben tökéletes jellemzést is ad róluk. Öribarik, előre hát!

Best Friends Forever - Romance Conflict Adventure (2008)