Akik kizárólag a zajos és kevésbé zajos gitárzenék miatt szoktak idelátogatni, azok jobban teszik, ha egy-két hétig kerülik ezt a blogot, mivel egy kedélyes háromrészes elkalandozgatást terveztem be következő bejegyzésekként. Van ugyanis egy olykor-olykor (úgy kb. félévente egy jó félórára) rám törő inger, hogy ne csak a megszokott (és akkurátusan körbepisált) territóriumomból válogassak magamnak hallgatnivalókat.
Elsőként jöjjenek az elektronikus zenék. Még a kilencvenes évek közepén úgy gondoltam, hogy a kifáradó-megtorpanó shoegazer- és indiepop-hullám megújulási iránya egyértelműen csakis az elektronikával való szorosabb barátság lehet, s erre jó példákat is találtam pl. a Chemical Brothers vagy az Orbital munkásságában. Olyan tánczene, amire nem kell táncolni (dance music you don’t have to dance to), ahogy azt az egyik „orbitális” tesó megfogalmazta egy interjúban.
De ez a barátkozás – részemről is – idejekorán abbamaradt, mert mégiscsak az az igazi, ha szól az a gitár, de, mint fentebb is említettem, jól esik néha elmerülni az ambient-hangtájképekben és mindenféle gépies zajokban. Az alábbi válogatás elég jó áttekintést ad, hogy a kortárs komolyzenétől a posztpunkon és new wave-en át a kilencvenes évekig bezárólag mi is fér bele nálam a jó elektronikus zene fogalmába.
01 This Heat - 24 Track Loop
02 The Orb - Little Fluffy Clouds
03 Steve Reich - Megamix (Tranquility Bass Remix)
04 The Chemical Brothers - Piku Playground (live)
05 Klein & MBO - Dirty Talk
06 Orbital - Halcyon (live)
Utolsó kommentek