Ha tudományos precizitással akarnék írni a Carambolage-ról, akkor azt mindenképp az 1945 utáni Németország átfogó társadalomtörténeti elemzésébe illesztve lehetne csak megtenni. Azon belül is a Ton Steine Scherben nevű zenekarról szóló fejezet egyik lábjegyzetébe applikálva. A TSS nem is annyira zenekar volt, mint inkább egy változó létszámú művészkollektíva, amely a hatvanas évek radikális diákmozgalmainak eszmeiségét próbálta meg életben tartani, (ezért is jár nekik az a bizonyos külön fejezet).

A hetvenes évek folyamán aztán – megelégelve a kapitalista-kizsákmányoló zeneipar, és úgy általában véve a fogyasztói társadalom ármánykodásait – egy vidéki kommunát alapítottak, s saját kiadójuk révén terjesztették a dolgaikat. (A Ton Steine Scherbenről bővebben németül itt, a Carambolage-ról meg itt). Ebből a különc társaságból jött a Carambolage nevű lánytrió.

Míg a TSS stílusát a legegyszerűbb talán az eklektikus jelzővel illetni, hiszen annyiféle irányzat találkozik a zenéjükben, addig a Carambolage egyértelműen az art-punk/posztpunk kategóriába tartozik. Zeneileg ugyan nincsenek nagy megfejtések, de a feminista és antikapitalista szövegek, illetve az őszinte előadásmód remekül ellensúlyoznak. Három nagylemezük közül ajánlom most a legelsőt:

Carambolage - s/t (1980)