Az mindig jó, ha van egy olyan kályha (sőt, ha több van, az még jobb!), ahová időszakonként vissza lehet térni. Nekem ilyen pl. a New York Hardcore. Ha belefásultam a mostani semmitmondó, a stílusjegyeket ész nélkül (vagy csak divatból) kevergető hardcore-zenekarokba, akkor elég csak visszalapozni a 1983-88 közötti évekig, s keresni valami korábban negligált brigádot. Jelen esetben a Breakdownt.
Korábban én a new yorki eresztésből mindig a tempós-punkos darabokat preferáltam, ezért is volt némi homlokráncolás részemről, amikor azt olvastam valahol, hogy a Breakdown demója az egyik legjobb NYHC-hanganyag. De meghallgattam, és tényleg. Ez már abban a korszakban készült, amikor a zenekaroknál már a hangszeres tudás is számított, nem csak a mindent elsöprő energiák dalformába öntése. S ez a Breakdownnál jól is működik: nem lesz tőle kevésbé letaglózó erejű, s sosem nyúlósan öncélú. NYHC at its best. You gotta fight for what you think is right.
(Most olvasom, hogy a 25 éves évfordulóra sikerült összerántaniuk az eredeti felállást).
Utolsó kommentek