Azon töprengtem – régi dilemmám ez egyébként -, hogy az jobb, ha az égvilágon semmiféle infóm nincs egy adott zenekarról, s a hanganyag elkészültének évtizedét is csak nagy nehezen tudom belőni, így pusztán csak a zene és a szöveg marad, amire támaszkodhatom, s azt gondolhatok az egészről, amit csak akarok, vagy az jobb, ha tudok mindent, még azt is, amit nem akarok: a tagok magánéletének összes rezdülését, minden egyes dal keletkezésének legapróbb részletét… Változtat-e bármit is egy zene megítélésén az utólagosan megszerzett információ? Jó kérdés…
Mindenesetre ez a veszély nem áll fenn egyelőre a Nihil zenekar esetében. Ugyanis semmit nem tudok róluk. Nagy Feró a Garázs c. rádióműsorában még 1990-91 táján nagy dérrel és dúrral jósolt nekik nagy jövőt, de, persze, hogy nem lett belőle semmi. Akkoriban nagyon tetszett nekem, így képzeltem valahogy akkor a korszerű zenét. Volt bennük valami, ami miatt azt gondoltam, hogy ők repítik majd a kilencvenes évekbe az előző évtized undergroundját. Egy kis dark wave, egy kis punk, egy kis alternatív elvontság: friss gitárzene.
Azóta szépen összegereblyéztem a hozzáférhető felvételeiket: ezen a demón kívül még egy (Nevetséges glóriák címmel illetett, és hangzás alapján szerintem korábbi) demót, illetve egy koncertfelvételt.
Utolsó kommentek