Hogy is van? Az elsőt nem felejti el senki? Na, valahogy ilyen első nekem a Stone Roses. Nyolcvanas évek vége, épp csak bejöttek az első műholdas csatornák, mi meg nézzük megszállottan az amerikai rajzfilmeket, a pankrációt meg az aktuális slágerlistákat. Aztán a Super Channelen véletlenül találok egy műsort, aminek a címe Transmission, és olyan zenét hallok ott, hogy tátva marad a szám. Ők voltak a Stone Roses. Én meg először találkoztam az átfogó nevén indiepopnak nevezett dologgal.

Akkoriban turnéztatták az első nagylemezüket, de már a boltokban volt a legújabb kislemez is. Én meg azt látom a klipben, hogy épp egy sportcsarnoknyi ember őrül meg a zenéjükre. 1989 volt a csúcsévük, onnantól jött a sztárság, a pereskedés, a botrányok és a várva várt, de (nekem) csalódást okozó második lemez. Mindenesetre nagy élmény volt látni őket élőben 1996-ban, még ha nem is volt túl jó a koncert.

Az alább linkelt kislemez valójában csak két számos B oldalán(!) az übersláger Fools’ Golddal, de ez itt a 6 számos japán verzió, amelyre más kislemezekről is kerültek fel dalok.

The Stone Roses - What The World Is Waiting For EP (1989)