Olykor bizony az önteltség bűnébe esem és azt képzelem magamról, hogy az elmúlt fél évszázad minden olyan együttesét ismerem – még ha nem is feltétlenül szeretem - , amely valamiféle jelentőséggel bír a gitárzenék históriájában. De aztán szerencsére mindig felbukkan valahol egy újabb név, én meg kissé szégyenkezve fogom a fejem, hogy hogy a fenébe is kerülhette el ez a figyelmemet mindez idáig. Így futottam össze mostanság a new school hardcore kultikusnak mondott 90-es évekbeli képviselőjével, az Eleven Thirty-Fourral.
Hamar végigpörgettem az életművüket (nem hosszú: három 7 inch, egy LP), s helyeslő bólogatásba fogtam, hogy bizony helyük van a stílus meghatározó zenekarai között. Akkor viszont miért nem lehet róluk semmi infót fellelni? Például, hogy mit takar a nevük? (Évszám? Házszám? Megalakulásuk percre pontos időpontja?) Huntington Beach, Kalifornia, tagok névsora, későbbi zenekarok nevei: sovány tények sorjáznak csak…
Pedig megvan bennük mindaz, ami a new school hardcore-t ma is jelentős mérföldkővé teszi a radikálisnak mondott gitárzenék történetében: a nyolcvanas évekből megörökölt nyers dinamizmus, az emo-hardcore által tökélyre vitt kreatív dalstruktúrák és a metál pátosztól mentes keménysége. És ez a kétszámos kislemez ezt mind tudja…
Eleven Thirty-Four - Dying 7" (1995)
Utolsó kommentek