A Ride-ot egyöntetűen illik a shoegazer irányzat legnagyobb klasszikusai közé sorolni, noha a zenekar mindvégig hevesen tiltakozott az ilyetén címkézés ellen. (Érdekes módon akkoriban a shoegazer-bélyeget a legtöbb zenekar kényelmetlennek érezte és próbált tőle szabadulni…) Ettől függetlenül a debütáló albumuk, az 1990-es Nowhere a stílus egyik alapköve, míg az azt követő Going Blank Again egy mindenféle kategóriákon túlmutató klasszikus.
Azt a bizonyos első nagylemezt három nagyon erős EP-vel harangozták be, ebből prezentálom most a legelsőt. 1992 után azonban a beskatulyázástól való félelmük állandó megújulási kényszerhez vezetett: csöndes-szimpatikus (és zajos) popzenekarból világhírű britpop attrakcióvá kívántak válni. Nos, ez nem jött össze nekik… Előbb jöttek az együttesen belüli ellentétek, majd a feloszlás. (Andy Bell még arra is képes volt, hogy a már hanyatlóban lévő Oasisbe beszálljon akkordozni…)
Egy pazar koncertfelvétel 1992-ből:
Utolsó kommentek