Panaszkodtam már, hogy idén valahogy nem süvítenek úgy a lehengerlő indiepop-kiadványok, mint, mondjuk, a tavalyi évben. (Vagy csak én nem járok elég nyitott szemmel?) Mostanra azért nagy nehezen összejött egy válogatásnyira való, ám az igazat megvallva, nem is nagyon volt szükség válogatásra: gyakorlatilag ez minden, ami elnyerte a tetszésemet.

A svéd Burning Hearts-ról valahogy egyszerre jut eszembe a Cocteau Twins és a Sarah Records zenekarainak hangzásvilága. Bájos adalékul szolgál mindehhez az énekesnő tört angolsága. A Brave Irene-ra stereomackó volt szíves felhívni a figyelmet, s milyen jól tette, Rose Melberg dolgai mellett ugyanis nem lehet szó nélkül elmenni. A Bad Banana már a tavalyi Crushfield demóval letette a névjegyét, azóta szintet léptek: tisztább hangzás és még emlékezetesebb dalok. A Dear Marje az ezredforduló környéki amerikai twee-t idézi, nekem a Tiger Trap vagy a Tullycraft volt az első, ami beugrott róluk. A Still Corners meg továbbra is megfontoltan csepegteti a dreampop-gyöngyszemeket. Ezúttal egy kétszámos kislemezt hoztak ki.

Mixtape No.18
01 Burning Hearts - The Swallows
02 Brave Irene - Hit The Grass Running
03 Bad Banana - Cry About It
04 Dear Marje - Call Me Back
05 Still Corners – Cuckoo