A kilencvenes évek folyamán, emlékszem, mennyire elszontyolodva figyeltem, hogy mennyire nem tud magával mit kezdeni a magyar punkzene úgy általánosságban. Valahogy nem találták a helyüket a parlamentáris demokrácia keretei között. Szajkózták csak a nyugati szabásmintákról levett sablonokat, mintha a nyolcvanas évek sokszínű színtere nem is létezett volna. Tudom, a Nagy Punk Házirendben nem szerepel az a szó, hogy hagyománytisztelet, de ha már egyszer rendelkezésre áll ez a (minőséget is képviselő) örökség, akkor miért nem támaszkodnak rá jobban felhasználva, továbbfejlesztve annak legjobb elemeit?
Az elmúlt bő egy évtizedet végigszemlélve azonban megállapítható, hogy kezdünk lassan-lassan beletanulni, hogy miről is kéne szólnia a punknak egy 21. századi demokráciában. Mindennek, nagy örömömre, része lett fokozatosan az is, hogy a hősi idők klasszikus dalai átemelődnek feldolgozások formájában a mai zenekarok repertoárjába.
Ezt illusztrálandó, íme egy – remélhetőleg elég változatos – válogatás:
Figyelnek a röntgenszemek (Mixtape No.17)
01 Öt Percünk Maradt - Vizigót vasárnapok (Rettegett Iván)
02 Jack - Gyilkos robotok (Auróra Cirkáló)
03 Gyalázat - Hol az igazság? (Biztonsági Tanács)
04 Büdösök – Mindent megeszünk (CPg)
05 Plan Beer - Örizd a békét (Marina Revue)
06 Something Against You – Bombázó (Tizedes meg a Többiek)
07 Matuska Szilveszter Pajtásai – Budapest (Kisangyal)
Utolsó kommentek