Mivel az előző válogatást erősen áthatotta a The Wedding Present jelenléte, úgy gondoltam, tetézem ezt még egy adaggal, s egy teljes posztot is szentelek nekik, elvégre a kedvenc együtteseim közé szoktam sorolni őket. (Meg hát John Peel sem nagyon szokott mellé lőni a protezsált zenekaraival…)
Régen...
Őket is a C86-válogatás okozta őrület dobta a felszínre – szerepeltek is a mondott kompiláción. Ami kiemelte őket a tömegből, az David Gedge dalszövegekbe öntött, személyes (de sosem tolakodó vagy patetikus) párkapcsolati diagnózisai voltak, illetve Peter Solowka – ukrán népi. hangszereken edzett – pengetési technikája. (Itt egy alapos elemzés a korai évekről.) Mindezeknek pompás lenyomata a ’87-es George Best címet viselő nagylemez. (Hogy-hogy nem, de a vokálénekesnői feladatokra ők is Amelia Fletchert kérték fel…)
A második album (Bizarro, 1989) felvételei idején bukkant fel egy bizonyos Steve Albini, aki – mint valami népmesei hős – csóválta a fejét, hogy szép, szép, de csillag nincs a homlokán, kellene bele egy kis dög. Torzítók, effektpedálok, egy kis feedback, pár stop-and-go-kiállás és váratlan tempóváltások. Ezt mind meg is lehet hallgatni az Albini áldásos produceri tevékenységével felvett Seamonsters-en. Az 1992-es esztendőben egyedülálló vállalkozásba kezdtek: az év minden hónapjában kiadtak egy (videóklippel is megtámogatott) kislemezt! 12 hónap, 12 dal, plusz 12 B-oldalas nóta (kivétel nélkül feldolgozások): az annyi, mint két darab tizenkét számos nagylemez (Hit Parade 1-2.)
...és most
Ekkorra már ők a túlélő nagy öregek, akik bármit csinálhatnak már, garantáltak az eladások. Ez meg is látszott a következő két lemezen, nem is csoda, hogy Gedge fel is függesztette a zenekar működését és Cinerama néven kezdett zenélgetésbe. A Cinerama 2004 táján hirtelen átfolyt újra Wedding Presentbe, s járják azóta is a világot, illetve gyártják a lemezeket – szám szerint kettőt.
The Wedding Present - Dalliance EP (1991)
Mozgóképes ízelítőnek íme egy klip a Bizarro albumról:
Utolsó kommentek