Egy zenekar egyedi hangzásvilággal bír, mégsem lesz széles körben elismert, mégsem lesz az utókor számára követendő példa, felemlegett hatás. Milyen stílusirányzatnál fordulhat ez elő? Természetesen, a shoegazereknél… Így muszáj vagyok én előhozakodni egy újabb feledésre ítéltetett klasszikussal, a Bleach-csel.

Már a nevük sem az a figyelemfelkeltő, ráadásul van még vagy három ilyen nevű együttes, sőt, egy japán rajzfilmsorozat is, aminek számos epizódcíme megegyezik a mi Bleach-ünk lemez-, és számcímeivel.

De miben is voltak ők egyediek? Gyakorlatilag mindenben. A messziről felismerhető gitárhangzás viszhangosítva-széteffektezve mászik agresszívan az arcba, vagy éppen melankólikus függönyként borul rá az egészre. A hangsúlyos dobjáték: feszes és energikus, táncra ingerlő és feszültségfokozó. És nem utolsó sorban Salli, az énekesnő. A legendárium szerint annyira ki volt bukva a korabeli blonde pop (Transvision Vamp, Primitives, Darling Buds stb.) körüli média-hajcihőn, hogy emiatt választották a Bleach nevet, emiatt festette feketére a haját, valamint emiatt borotválta egy alkalommal kopaszra a fejét. Egyszóval, karakán egy csaj volt. Az énekstílusa és a szövegei is ezt tükrözik. Szó sincsen itt elhaló sóhajokról, álomszerű képekről, éteri suttogásokról; nekem régóta az a sejtésem, hogy ő valójában egy punk, aki véletlenül egy shoegazer-zenekar próbájára tévedt le és ottragadt. És akkor még az első és egyetlen shoegazer-rap-számot (!), a Shotgunt nem is említettem…

Személyes véleményem szerint az első három EP-jük a csúcspont, az azokat követő három nagylemez már hagy maga után kivánnivalót.

Íme az első két EP, amit később nagylemezként is kiadtak. (A pontosság kedvéért: az első 4 szám az 1991-es Snag EP, a másik 3 az Eclipse EP 1990-ből. A link innen van, thx.)

Bleach - s/t (1991) (Snag EP + Eclipse EP)

(Emlékszik még valaki rajtam kívül a Snub című tévéműsorra???)