Különös egy hely lehetett Lengyelország a nyolcvanas években. Mozgolódik az ellenzéki szakszervezeti mozgalom, a Szolidaritás, egymást érik a tüntetések és a demonstrációk, katonai diktatúra uralja az országot, bevezetik a szükségállapotot, sőt, a szovjet megszállás rémképe is felmerül. Ám mindezek ellenére nyakra-főre jelennek meg legálisan a punklemezek, évről évre megrendezik Jarocinban a tehetségkutató fesztivált, amire a zenekarok – mint nálunk a Sziget hőskorában – töménytelen mennyiségű demofelvétellel pályáznak. És még a pápa is lengyel volt…
Ennek az érának az egyik legfényesebb darabja a Dezerter. Ha lengyelnek születtem volna és fogékony tinédzseréveimben hallom ezt a lemezt, nagy valószínűséggel alapjaiban formálta volna át az életem – mint ahogy ezt hasonszőrű magyar társaik meg is tették… Mivel azonban a szövegeket nem értem, a politikai-kulturális-szociális háttérről meg csak felületes ismeretekkel rendelkezem, ez „csupán” egy iszonyatosan jó lemez. Hogy nemzetközi blog-közhellyel éljek: highly recommended!
(Ajánló: ez itten egy remek blog, amit teljes mértékben a nyolcvanas évek lengyel undergroundjának szenteltek, aki meg egyben szeretné megkapni a dózist lengyel punkból, az itt talál egy ötszáz megás, háromrészes válogatás-pakkot.)
A poszt címének fordítása egyébként Bolondok háborúja.
Utolsó kommentek