Úgy vagyok a hatvanas évek zenéjével, mint, mondjuk, a barokk egyházi zenével: biztos vannak köztük nagyon jó dolgok is, de valahogy nekem semmi közöm nincs az egészhez. Így például Sandie Shaw-val kapcsolatban is meglehetősen felületes ismeretekkel rendelkeztem korábban.

Mindaddig, amíg fel nem fedeztem, hogy Morrissey számos érthetetlen rajongása közül az egyiknek a célpontja pont az említett művésznő. Ráadásul addig zaklatta, amíg az rá nem állt, hogy a Smiths segítségével új pályára állítsa megtorpant karrierjét.

Ennek első eredménye ez a kislemez, amin a The Smiths első kislemezsikerét énekli fel újra Sandie. De még hogy! Szerencsére meg se kísérli Morrissey stílusát utánozni, s a hangjából is valami olyan extra energia árad, ami a zenészekre is átragadhatott valamiképp, mert nekem az a benyomásom támadt, hogy gyorsabban és erőteljesebben tologatják az akkordokat. (A B oldalon egy kifejezetten Sandie számára írt Morrissey-Marr-szerzemény található.)
Folytatás ezt nem követte. 1988-as szólóalbumára már csak egy Morrissey által írt dal került.
 

Sandie Shaw - Hand In Glove 7" (1984)