Hetek óta azon dilemmázom, hogy az alábbi dal tényleg ennyire jó vagy csak egy világméretű szélhámosság áldozata lettem én is. A szám fülbemászó, ez vitathatatlan tény. Mint ahogy az is, hogy a srácok szívesen múlatják az időt Smiths-, Joy Division- és New Order-hallgatással. (Kevésbé evidens, de én még idetenném a Haircut 100 nevét is…) És ez idáig mind rendben is van.

De évtizedes tapasztalatok mondatják velem, hogy ami ennyire „jól csúszik”, az már gyanús. Ilyen slágereket laboratóriumi körülmények között szoktak előállítani sokat próbált stúdióguruk és médiamunkások. Egy kis ez, egy csipetnyi az, és kész a tökéletes recept a milliós lemezeladásokhoz. Aztán előbb-utóbb kipukkan az a bizonyos lufi. És akkor még a zenekar nevét nem is említettem: The Drums. Hát ez meg? Jó jelölt lenne a legsemmitmondóbb nevek díjára…

(Belehallgattam pár számukba, ám azok közel sem nyűgöztek le… De attól még ez a rohadt szám itt dörömböl a fejemben…)