Amikor először hallottam a svéd Liechtensteint, azonnal megvoltak a magam kis örömujjongásai, hogy végre egy új zenekar a Talulah Gosh és a Shop Assistants nyomvonalán, és még az eredetiség jegyeit is felismerni véltem. A gitárral ugyan kissé szemérmesen bánnak, és torzítópedálokat is elfelejtettek beszerezni, de az énektémák és a lüktető ritmus bőven kárpótolt ezekért a hiányosságokért.

Az (alább linkelt) első EP még nem is, de a következő kislemez és a 2009-ben megjelent nagylemez már elbizonytalanított. Az időgép ugyanis közben még messzebb repítette őket a múltba, túl a bűvös 1986-os éven, és sokkal inkább a posztpunk (vagy pre-indiepop – ha már értelmetlen és nyakatekert stílusmeghatározásoknál tartunk…) hangzása válik hangsúlyosabbá.

Mindezt, persze, úgy, hogy az egyéni hangvétel megmarad közben. Olyan nevek juthatnak eszünkbe, mint a Mo-dettes, a Dolly Mixture vagy a Girls At Our Best, ami szintén nem baj. Szeretjük mi azt is…
 

Liechtenstein - Stalking Skills 7" (2007)

Bónuszban egy aranyos klip az Apathy c. kislemezről: