Egyszer egy kevésbé józan pillanatomban azt találtam mondani valakinek, hogy a New Order a világ legjobb zenekara, mert ők az Univerzum összetartó ereje, a balansz a Jó és a Rossz örök harcában, és hogy ez az egyensúly fennmaradjon, muszáj sokat hallgatni a zenéjüket… Azóta gyűjtögetem ezen állításom alátámasztásához az indoklásokat. Íme eddigi kutatómunkám eredménye:
Elsőként mindjárt az a tény, hogy ők írták a Joy Division-számokat is! Már ezért kijárna nekik egy-egy szobor Manchester nagyobb közterein, de mivel sosem voltak az az öntömjénező típus, Ian Curtis halála után nekiálltak és kemény munkával újra felépítették magukat és a zenéjüket. Hétköznapi emberek csinálnak hétköznapi dallamokat hétköznapi szövegektől megtámogatva. Mint az életben is: nincsenek nagy szavak, nincsenek katartikus momentumok – vagy ha vannak, azokról többnyire kiderül később, hogy mégsem voltak azok.
Húsz éve már, hogy hallgatom a számaikat, de minden egyes korszakomban újabb és újabb értelmet nyernek ezek a dalok. Érni kell a minél teljesebb műélvezethez. Tehát, ha valakinek öt-tíz-húsz évvel ezelőtt nem jött be a New Order, az adjon neki még egy esélyt, lehet, hogy ezúttal jó passzban találja. Meg hát, ugye, az Univerzum épsége a tét…
Néhány jól sikerült feldolgozás:
New Order Covers
01 Lilys - Dreams Never End
02 Laura Cantrell - Love Vigilantes
03 The Get Up Kids - Regret
04 Frente! - Bizarre Love Triangle
05 The Boo Radleys - True Faith
06 Velocity Girl - Your Silent Face
És az egyik kedvenc számom, ami annyira alulértékeltnek számít, hogy tudtommal még nem is készült belőle feldolgozás, pedig lehetne vele mit kezdeni...
Utolsó kommentek