Ideje van egy újabb magyar témájú posztnak, én meg ahelyett, hogy – jó szokásomhoz híven – ismét a múltba mélyednék, ezúttal friss megjelenésekből állítottam össze egy adaggal. Mert az az örömteli helyzet állt elő, hogy egyáltalán lehet ilyesmit csinálni. Évtizedes dilemmám nekem ugyanis, hogy a nyolcvanas évek színes és változatos magyar punkját miért nem követte a rendszerváltás után folytatás? Természetesen, időről időre előfordultak olyan zenekarok, akik jól reagálták le az idők szavát és maradandót alkottak, de az összkép inkább negatív.

Képünkön a Moszkva tér látható 2012-ben

Ez a helyzet látszik most megváltozni. Egyre több az olyan zenekar, akikre oda kell figyelni, mert frissek, ösztönösek és – ami talán a legfontosabb – VAN mondanivalójuk. És nem mellesleg – régi vesszőparipám nekem ez: magyarul énekelnek. És ez nem valami homályos eredetű nacionalizmus, egyszerűen csak pontosabban és őszintébben tud az ember az anyanyelvén fogalmazni.

Szóval, tessék szíves lenni koncertekre járni, és megvásárolni a zenekarok cuccait.

Mixtape No. 6
01 Rákosi - Hogy jutottunk idáig?
02 Plan Beer - Elvtelenség
03 Suicide Pride - Mizantróp
04 A Párt - Tisztújítás
05 Ninpulators - Gyilkos állam, gyilkos szar
06 Lömbihead – Atombomba (ha jól tudom, ez 2009-es, de mit számít…)
07 Young Arsenal - Csinovnyiki csendélet