Tudom, nem egy nagy megfejtés a Youth Of Today-ről posztolni, de nekem mégis az. Őket korábban mindig is egy túlértékelt zenekarnak tartottam – sok más együttessel egyetemben, akiknek a nevét most elhallgatnám, mielőtt lecsapna rám a hardcore-rendőrség… -, épp ezért nem is hallgattam a lemezeiket. Nem volt világos számomra ugyanis, hogy mire föl ez a hype, honnan ez a kultstátusz.

Aztán a minap, mintegy random módon netes kattintgatásaim háttérzenéjének a Can’t Close My Eyes-t választottam, és azt vettem észre magamon, hogy a lábam veri az ütemet, a gitárkiállásokat már léggitárral kísérem, s a singalong-részeknél a kötelező mozdulat, a levegőbe csapó kéz is előkerült. Azóta meghallgattam már vagy kétszer és közben erősen bólogattam, hogy ennek bizony helye van a hardcore-punk klasszikusainak szépen gyarapodó listáján.

Úgy vélem, részletesebb bemutatót nem is igényel a történet. Aki kicsit is jártasabb a hardcore berkeiben, az valószínűleg összefutott már a Youth Of Today-jel (vagy a tagok korábbi/későbbi zenekaraival), aki meg nem, annak előtanulmányok nélkül is jól fog esni ez a 17 percnyi positive outlook…
 

Youth Of Today - Can't Close My Eyes