Sokan a The Primitives kistestvéreként tekintenek/tekintettek a The Darling Buds-ra, nekem viszont ők közelebb állnak a szívemhez, mint Tracy és brigádja. Lehet, hogy azért, mert őket ismertem meg korábban. A Primitives-hez hasonlóan ők is a Transvision Vamp által fémjelzett blonde pop címke alá lettek bedobozolva, és ez meg is bélyegezte a pályafutásukat.
A felállás is egyezett: egy macsó kinézetű bőrdzsekis dalszerző-gitáros (Harley Farr) és egy tűzrőlpattant szőke menyecske (Andrea Lewis). Meg a többiek.
1988-as első nagylemezük, a Pop Said alapmű. Fülbemászó gitártémák, itt-ott punkokat megszégyenítő tempó, kamaszlányok naplóit idéző dalszövegek: nagybetűs POP. (A 2006-os újrakiadáson kilenc bónuszdal teszi teljessé a 86 és 88 közötti időszakukat).
És ezután kezdett elromlani minden. Első kislemezeikkel kivívták a szakma elismerését, a nagylemezzel már a mainstream médiába kezdtek beszivárogni, aztán elhitték magukról – sok más akkori, az undergroundból érkező zenekarhoz hasonlóan - , hogy némi kompromisszumért cserébe sikeres popzenekar lehetnek. És akkor felültek olyan vonatokra, amikre nem kellett volna. Kacérkodtak a kilencvenes évek eleji baggy-mozgalommal, kísérleteztek a shoegazer-iránnyal, de egy-két momentumtól eltekintve mindez csak kudarcélményt hozott.
Alább megtalálható a második számú Peel Sessionjük, ami még teljes csillogásában mutatja be a Darling Buds-ot.
The Darling Buds - Peel Session 1987-09-02
Utolsó kommentek