Az eddigi bejegyzéseim – reményeim szerint – már nyilvánvalóvá tették két évtizedes rajongásomat a zajos gitárzenék iránt, legyenek azok infantilis popdalok vagy épp hardcore-örjöngések. Ennél már csak az jobb, ha az a gitárzene csajos-zajos. Azaz, amikor egy lányokból álló zenekar dönt úgy, hogy feltekerik tökig az erősítőket, s lépkednek folyamatosan a torzítópedálokra.
A pszichológusok biztos tudnak rá jó tudományos magyarázatot, hogy a gyengébbiknek nevezett nem miért közelít ilyen emocionális és ösztönös módon a dalszerzéshez, de a lényeg az, hogy nagyon egyedi és kreatív dolgok szoktak kikerülni a kezeik alól. Mint a szlovén Tožibabe (ejtsd: ’tozsibabe’, ami valami olyasmit jelent, hogy ’kemény csajok’) esetében.
A nyolcvanas évek Jugoszláviája amúgy is egy különös hely volt a punkzene szempontjából. Az első zenekarokat még lazán lefasisztázta a hatalom, majd amikor látták, hogy ez mit sem használ, legalizálták őket, így az évtized közepére egy nagy és színes színtér jött létre. Ezen belül is kiemelkedik a délszláv államalakulat nyugati vége, Szlovénia. (A ljubljanai zenei élet bemutatásához egy jó válogatás: Razni – Hardcore Ljubljana 1984-2004).
A három tagú Tožibabe-nak a négyszámos kislemezén kívül a fentebb említett válogatáson jelentek meg még számaik, valamint létezik pár kósza demófelvételük is.
És egy videó, ami jól illusztrálja a korszak hangulatát:
Utolsó kommentek