Lo-fi or not lo-fi. Ez itt a kérdés. Ami tíz-húsz-harminc éve még természetes velejárója volt a zenélés underground formájának, (vagyis, hogy úgy szólal meg a cucc, ahogy ezt az anyagiak, a technika vagy épp a politika lehetővé tette), manapság már kissé visszásnak tűnik. Ma már egy PC-vel olyan keverést lehet végezni, ami bárhol megállja a helyét, és még komolyabb hangmérnöki vagy informatikai tanulmányok sem szükségeltetnek hozzá. Miért ragaszkodnak mégis a mostani előadók, hogy művi eszközökkel állítsanak elő vödörszerű dobhangzást, túlvezérelt gitárokat, megafonból szóló éneket? Nem áll ez ellentétben az amatőrizmusról és természetességről papoló független szcéna ars poeticájával?
Alábbi (tétova) füstölgésem csak egy jó indok arra, hogy elővezessem a Skywave egyik dalát, ami pont cáfolata az előző bekezdésben írottaknak. (De ettől még füstölöghetek, nem?) A Sixteen c. szám demó-verziója sokkal jobban tetszik a maga bensőséges próbaterem-hangulatával, mint az alapos stúdiómunkálatokon átesett, Echodrone albumon szereplő változat.
Itt lehet összehasonlítani a két verziót.
Itt meg az Echodrone-os változat (zseniális) klipje:
Utolsó kommentek