Bringing Up Baby

Háttérzene boszorkányszombatokhoz a svájci illetőségű The Vyllies-től. A név a Giselle című balett szereplőire utal, akik a hűtlen szerelmeseket haláltáncukkal az Alvilágba vezetik… Ehhez még hozzátenném a zenekartagok névsorát: Ilona Prism, Ursula Nun és Manu Moan…

A szilveszteri buli egyik fénypontja volt számomra, amikor egy barátom azt indítványozta, hogy feltétlenül hallgassuk meg a Duran Durantól a The Chauffeurt, és mi így is tettünk. És milyen jól tettük! Nem sokkal később a haverom egy óvatlan mozdulat következtében eltörte a kezét…

Valahogy úgy alakult, hogy a december soundtrackje nálam a Cocteau Twins lett. Ez most már bizonyos. Többek között azért, mert – ahogy azt egy kedves barátom szokta mondogatni – megy az időjáráshoz. Több szót nem is fecsérelnék én a zenekar körülírására, a szavaknak…

Fel vagyok háborodva. Mélységesen. Egyre többet találkozom mostanában a blogoszférában egy Weekend elnevezésű formációval, amit én úgy értelmeztem, hogy kezdenek népszerűvé is válni (meghallgattam, nem egy nagy kunszt…) De az hogy lehet, hogy még senkinek nem jutott…

Azon filóztam a minap, hogy vajon Elizabeth Fraser avagy Harriet Wheeler hangja a legszebb széles e világon. Sorsfordító jelentőségű a probléma, tudom, de én már csak ilyen vagyok: képes vagyok emiatt órákig Cocteau Twins- és Sundays-videókat nézni, s közben ezen rágódni.…