Kevés mai zenét hallgatok, de ezt, azt hiszem, már említettem. Ha meghallok valami mostanit, azonnal sorjázni kezdenek bennem a zenekarnevek, amelyek egyértelműen kihallhatók a muzsikából. És ez a jobbik eset, mármint ha több hatást is felfedezek a zenében, mert ez már azt jelenti, hogy a fiatalok legalább megpróbálkoznak valami újat létrehozni az őket ért befolyásokból.
Emiatt elenyésző esetben találok magamnak mostanság új lieblingeket. Mint például a Ringo Deathstarr. Ordít róluk, hogy tinédzser éveikben csak korai Jesus And Mary Chain és My Bloody Valentine szólt a szobájukban, de ezt valahogy nem tudom nekik felróni. Engem a Psychocandy-vel és a MBV-összessel mindig le lehet venni a lábamról. Így tehát elnéző mosollyal veregetem meg a buksijukat, hogy csak így tovább, srácok…
Mindezidáig nagylemezig még nem jutottak el, csak az eddig megjelent kisebb hanghordozóikat szedték össze Sparkler címen. Íme a bemutatkozó EP-jük:
Ringo Deathstarr - s/t EP (2007)
A következő videóklip pedig ékes példája annak, hogy hogyan lehet egy zenekar kúl és béna is egyszerre, s a végeredmény mégis – nem tudok jobb szót – bájos.
Utolsó kommentek