Ha a Ramones tagjai nem kábítószer-fogyasztással töltik a fiatalkorukat a new yorki utcákon, hanem, mondjuk, lehúznak pár évet egy keleti parti egyetemen, akkor egész biztos olyan zenét csináltak volna, mint a Galaxie 500. De nem tették. És ez a mi szerencsénk, mert így van nekünk a Ramones, és van nekünk a Galaxie 500.
Akik legalább olyan zseniálisak, mint new yorki elődeik. Főleg abban, hogy hogyan lehet a legszimplább gondolatokat a legszimplább eszközökkel elővezetni úgy, hogy évtizedek elteltével is az újabb és újabb jelentésrétegek lehámozásán törjem a fejem több ezer kilométerre Amerikától.
Mert ez a kislemez ilyen. A legtöbb 7 inch-es formátumban kiadott lemez tartalmaz egy slágerlistákra pályázó übergigahimnuszt, a B oldalra meg felnyomnak valami maradékot, egy koncertfelvételt, egy demoverziót, egy jobb-híján-feldolgozást. De Galaxie-ék nem vicceltek: mindkét oldalon ott az a bizonyos himnusz; eldönthetetlen, melyik az erősebb, melyik a nyerőbb. Mindkettő hetek óta fel-alá masírozik a fejemben. Lusta akkordok elmélázó szövegekkel. Tavaszváró zene.
I don’t wanna stay at your party
I don’t wanna talk to your friends
I don’t wanna vote for your president
I just wanna be your tugboat captain
Utolsó kommentek