HTML

Bringing Up Baby

do you really wanna know why you're still in love with me?

Utolsó kommentek

  • The Last Punk In Town: @nau01: Sorry a késedelemért de, ritkán nézem már az ehhez tartozó email-fiókomat, mindenesetre ké... (2017.11.06. 19:05) Eperízű édes szerelem
  • nau01: Legjobb tudomásom szerint a _Nők lapja c. szám Pajor Tamás Neurotic zenekarának egy gyöngyszeme, k... (2017.10.11. 21:42) Eperízű édes szerelem
  • söcsö: www.facebook.com/events/1200390073304851/ erre KELL jönnöd, többek között én is FELLÉPEK:D (2016.05.25. 21:46) Harbor
  • The Last Punk In Town: @Mr. Grieves: Én is gondolkodtam egy darabig a régi videokazetták bedigitalizálásában, de úgy talá... (2015.07.26. 11:46) Hamburg rockt
  • Mr. Grieves: @The Last Punk In Town: Én úgy emlékszem, felénk is "fogható" volt. :) Ezzel talán félig megválasz... (2015.07.25. 15:11) Hamburg rockt
  • Utolsó 20

2010.08.25. 13:33 The Last Punk In Town

Flowers

Tulajdonképpen elég lenne annyi kedvcsinálónak a következő muzsikához, hogy idemásolom a Flowers című szám refrénjét, hogy „We played for hours / Looking for the fucking flowers”, és ennyi. Nekem ugyanis elég volt ennyi ahhoz, hogy a Chug a szívembe lopja magát. Akit ennyivel nem győztem meg, annak további adalék, hogy Norma O’Malley a Look Blue Go Purple-ből az énekes-gitáros.

Mivel a zenekarról nem találtam megfelelő fotót, maradjunk a szimpla illusztrációnál...


Aztán sikerült begyűjtenem tőlük az alábbi EP-t, s mikor tovább kutattam, hogy milyen másik kiadványukat lenne még érdemes beszerezni, azt javasolták több helyen is, hogy ennyi bőven elég. Hiába karistoltak el egészen 1998-ig, maradandó dolgokat nem sikerült már létrehozniuk: állandó tagcserék, kiadóváltások szegélyezték pályafutásukat. A zenéjüket meg úgy tudnám legjobban körülírni, hogy kilencvenes évekbeli indie. És ebben benne van minden a twee-től a shoegazeren át egész az indie-rockig.


A Flowers című szerzeményt egyébként a nálunk Pete és kis Pete (The Adventures of Pete & Pete) néven ismert tv-sorozatból lehet ismerni, ami – sajnálatos módon – kimaradt anno az életemből. Halvány emlékeim vannak róla, de ezek csak arra korlátozódnak, hogy igen, volt egy ilyen sorozat is. Viszont, amikor mostanában nézegettem a youtube-on jeleneteket és egyéb összevágásokat belőle, az tűnt fel, hogy milyen jó érzékkel válogattak a soundtrackhez az alkotók a korszak ismeretlen zenekaraiból. Mint a főcímdal például.
 

Chug - Kisser EP (1993)

Polaris - Hey Sandy (from the Adventures of Pete & Pete)

7 komment

Címkék: új zéland indiepop indierock shoegazer


A bejegyzés trackback címe:

https://bringingupbaby.blog.hu/api/trackback/id/tr542246700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

*silc* 2010.08.26. 16:42:25

jó az illusztráció! :)

The Last Punk In Town · http://bringingupbaby.blog.hu 2010.08.26. 20:24:08

@*silc*: Fogadjunk, a zenét meg se hallgattad... Pedig ismerős lehet.

*silc* 2010.08.27. 21:38:39

macerás letöltögetni... ismersz, nem?
minden kirakott videót meghallgatok, de itt nem volt, úgyhogy valóban, nem hallgattam meg. de a kép tényleg jó.

stereomackó 2010.08.29. 00:14:36

ha nő lennél, most azonnal megkérném a kezed :) (ezt lehet hogy már mondtam) de nem vagy az, úgyhogy marad a hatalmas respektáció és a baráti kézfogás :))) új-zéland a szívem csücske. a helyi popkultúrával kapcsolatos ámokfutásomat mutattam már?

kiwiintheear.tumblr.com/

egyébként zseniális ez a chug ep, de az első sorlemez is erősen javallott.

*silc* 2010.08.29. 10:23:25

@The Last Punk In Town: köszönöm! én nagyjából annyira emlékszem a sorozatra, mint Te, emlékképek... de a zene valóban jó, tudsz Te, ha akarsz :)

The Last Punk In Town · http://bringingupbaby.blog.hu 2010.08.29. 12:43:34

@stereomackó: Ha nő lennék, most elpirulnék:)

Bár az új-zélandi zenékkel eddig csak ritka és random jellegű találkozásaim voltak, azok többnyire jól sikerültek. (A legtöbb szóba is került már itt a blogon...)

A Chug-nagylemezt meg bepróbálom, kösz.