Valahol mélyen mindig reménykedtem benne, hogy lesz egyszer majd egy magyar indiepop (esetleg noisy pop vagy shoegazer) zenekar, aki megbízható színvonalon szállítja majd azokat a dallamokat, hangulatokat, amelyeket angolszász kollégáiknál hallottam, s járhatok a koncertjeikre, rajongójuk lehetek, de folyton csalódnom kellett. Azokról az együttesekről, akik deklaráltan elkötelezték magukat a brit zenék mellett, szinte azonnal kiderült, hogy mind szemfényvesztés. Hol dark wave volt, hol semmitmondó college rock, hol meg szimpla popzene.
De, mint tudjuk, a remény hal meg utoljára, ezért – némileg erőltetett módon – a múltban próbáltam az általam elvárt kritériumoknak megfelelő zenekarokat találni. Ott van például a 2. Műsor, a korai Kispál és a Borz, vagy a Neurotic funky-tól és fúvósoktól mentes pillanatai. És a Satöbbi.
Az az elnevezés, hogy indiepop, valószínűleg egyszer sem fordult elő a szótárukban. Kezdetekben az újhullámos címkéjű generálszósz lett rájuk öntve, majd ez átalakult alternatívvá, mostanra meg nem maradt semmi.
Pedig a zene könnyed, tempós, gitárcentrikus, a szövegek egyszerűek, humorosak, néhol abszurdak, olykor elgondolkodtatóak, vagyis adott minden a definiáláshoz.
Korai kislemezeiket 1986-ban követte egy ki nem adott nagylemez, majd 1995-ben az első hivatalos LP. Én mégis egy sistergős koncertfelvételt kínálok 1990-ből, mivel nem igazán találkoztam még vele máshol, ráadásul itt különösen jól játsszák a kedvenc számomat, a posztcímért felelős Dániel és Danielát. Pethő Zsolt komikusi képességeit meg nem nagyon kell méltatni, ezen az estén nagyon elemében volt.
1 Bevezető / Árnyék
2 Integetőgép
3 Álmaimban
4 (közjáték)
5 Talán a hajad…
6 A zenészek…
7 Böbe baba
8 Nemecsek Ernő nem halt meg
9 Boogie az állatkertben
10 Dániel és Daniela
11 Ajtó
Utolsó kommentek