A The Golden Dawn egy merő anakronizmus volt. (Írhattam volna, hogy kakukktojás, de ezt már elsütöttem egy korábbi posztban, így muszáj voltam kreatív lenni…) Hogyan keveredhettek ők a Sarah Recordshoz? A kiadóbeli társzenekarok szemérmes első szerelmekről, kézen fogva sétálásokról és szívfacsaró szakításokról énekeltek, ők meg szexről, drogokról és emberölésről. Mindezt nyugtalanító gitárhangok, dörmögő basszus és zakatoló dob kíséretében. És ott a névválasztás is: valami 19. századi okkultista marhaság alapján lettek ők Golden Dawn, és erre a tematikára előszeretettel utalgattak lemezborítókon, koncertplakátokon.
Mintha a saját titkos világukban léteztek volna – ahogy ezt az első kislemezük címadó számában megénekelték - , ami egy párhuzamos univerzum: apró eltérésekkel, de minden olyan, mint nálunk. Mintha a Kinksnek egy időutazó elvitte volna a Psychocandy egy példányát, és most próbálják leutánozni a hangzást.
Két kislemez és pár imitt-amott elszórt dal maradt csak utánuk.
The Golden Dawn - George Hamilton's Dead 7" (1989)
I didn’t mean to do it
I didn’t want to kill him
When I dug that knife in his neck
God I swear I was only fooling
Utolsó kommentek