Kultúrtörténeti érdekesség következik. Személyes kultúrtörténetem egy szelete. Tíz és tizennégy éves kor között, azt hiszem, mindenkinek kötelező súlyos rajongási tüneteket produkálnia valami zenekar irányába, én ezt a Depeche Mode-dal és magyarországi megfelelőjével, a Bonanza Banzai-jal tudtam le a nyolcvanas évek végén. Ennek megfelelően kitüntetett figyelemmel követtem minden hasonszőrű törekvést a magyar zenei életben.
Így szereztem tudomást a The Bahnhof létezéséről is. Viszont most se tudok róluk többet, mint 20 évvel ezelőtt, még a google is elég szűkszavú velük kapcsolatban. Annyi derült csak ki, hogy a Dr. Beatből idejekorán kivált Selmeczi Kristóf alapította, hogy a korszakban – főleg a Benelux-országokban - népszerű EBM (Electronic Body Music, mint pl. Front 242, Nitzer Ebb, Frontline Assembly) vonalat kis hazánkban megteremtse. (Ezt kívánta erősíteni a tagok szigorú arckifejezése is, lásd a képen).
Szerintem nem sikerült nekik. Sokkal hangsúlyosabbnak érzem a dark wave-hatásokat a zenében és a szövegben is, mint a kötelező fagyos ipari hangzást. Ettől függetlenül az alább linkelt dal egy jó szám, s még ma is bőven vállalható. Én ezt anno még a tévéből rögzítettem magnóra, így, azt hiszem, nem is teljes, de mint említettem, ez csak egy kordokumentum. (Volt még a birtokomban egy másik számuk is, azt meg a rádióból vettem fel, de a kazetta azóta az idők homályába veszett).
Utolsó kommentek