Ezennel ünnepélyesen elkezdjük az ismeretlen shoegazer-klasszikusokat bemutató sorozatunkat. Elsőként itt a The Charlottes. Sokat elmond a zenekar utóéletéről, hogy többnyire csak úgy emlékeznek rá, hogy itt játszott a Slowdive későbbi dobosa. (Akinek a stílusa nagyban hasonlít a My Bloody Valentine-os Colm erőteljes játékára, bár, szerintem, Simon pontosabb volt).
Az utókor elismerésének hiányát magyarázza némiképp, hogy megelőzték a korukat. Amikorra már a csapból is zajos popzenekarok folytak, ők már rég feloszlottak. Egy kislemez, egy EP, egy minialbum, egy nagylemez: 1990-re vége is volt. (Mindezt egy CD-n a Cherry Red adta ki nemrégiben Liar címmel). Fennállásuk két-három éve alatt eljutottak a kezdeti rövid és energikus számoktól a nagyobb lélegzetű, melankólikusabb elszállásokig, amiket majd – leginkább a stúdiótechnikának köszönhetően – pont a Slowdive és a My Bloody Valentine fejleszt tökélyre.
Nekem mégis a korai zaklatott energiabombáik tetszenek inkább. Nyugtalan ütemek kísérik a gitárzajjal váltakozó tiszta csengésű akkordokat, amihez tökéletesen passzol Petra Roddis angolosan hűvös hangja. Az Are You Happy Now? című számtól meg folyton libabőrös leszek, ami általában azt jelenti nálam, hogy ez egy all time favourite.
És ez az egyetlen videójuk - elég béna, de pont ez a bája:
Utolsó kommentek